Lőrincz Viktória is osztogatott a mocsokban tartott élelmiszerekből? Krumpli, hagyma, banán, és a kimondatlan program

Új korszak köszöntött be a kampány finisében. A szavazatokért folytatott harc immár nem ígéretekben, programokban, hanem zöldségben, gyümölcsben mérhető. Ráadásul a földön, mocsokban tartott zöldségekben, gyümölcsökben. Egy koszos, büdös raktárban tárolt élelmiszereket osztogatott a Tisza siófoki képviselőjelöltje a választóknak. A hírek szerint az adományból Lőrincz Viktória is kapott, hogy szavazatért cserébe ingyen osztogassa.
A baj ezzel többek között az, hogy kampányban elvileg programok ütköznek. Elképzelések a gazdaságról, az állam szerepéről, a jövőről. Legalábbis ez lenne a demokratikus működés alapképlete. Ehhez képest különösen beszédes az a helyzet, amikor a Tisza nem a programját teszi láthatóvá, helyette inkább krumplit, hagymát és banánt oszt. A Tisza nem azért oszt ezt meg azt, mert ne lenne mondanivalója, hanem azért, mert a programját nem kívánja megosztani. Az háttérbe szorul, a nyilvánosság elé pedig nem a jövőképek, hanem a szatyrok kerülnek.
Ez a csere nem véletlen. A konkrétumokkal ugyanis vitatkozni lehet. A számokat, intézkedéseket, irányokat számon lehet kérni. Egy kiló krumplival azonban nehéz vitába szállni. Az nem állítás, nem ígéret, hanem gesztus, és éppen ezért kiválóan alkalmas arra, hogy elfedje a tartalmi hiányt.
A program elhallgatása és az élelmiszerosztás előtérbe helyezése annak a Tiszás meggyőződésnek a része, hogy nem szükséges világos válaszokat adni, ha elegendő valami mást kínálni helyettük.
Pedig a politika lényege éppen az lenne, hogy kimondja, mit akar. Vállalja a következményeket, és lehetőséget ad a választóknak a mérlegelésre. Amikor ez elmarad, és helyette krumpli kerül a középpontba, az nem egyszerűen stílusbeli kérdés. Az a politikai felelősség elkerülése.
A kérdés pedig így már nem az, hogy ki mit oszt, hanem az, hogy mit nem mond el közben.
A választó azonban nem egy zsák krumpliért cserébe mozgósítható tömeg, hanem autonóm döntéshozó. Ezt pedig a Tisza is megtapasztalja április 12-én, amikor Lőrincz Viktória Magyar Péterrel és az egész hazaáruló migráns és háborúpárti csapattal együtt megy a levesbe. Már csak néhány nap!