Rókák tánca, avagy ki kaparja ki a jelöltséget a somogyi ködben?

Magyar Péter hamarosan kirántja a nyulat a bűvész kalapból, s kiderül végre, ki lesz a Tisza Párt képviselőjelöltje Kaposváron és környékén. Jelöltekből nincs hiány, sőt, újabb és újabb aspiránsok tűnnek elő.

Kezdetben volt a helyi Tisza Sziget üdvöskéje, Jobbágy Gabriella, aki nem ma kezdte: független jelöltként már megmérettette magát a helyi politikában, de úgy járt, mint aki a szalonnát szagolja, de végül csak az ujját nyalja. Férje, Tiggelman Péter, dombóvári nagyvállalkozó, régen még egy másik pártban – az óellenzék holdudvarában – kapart ki magának egy önkormányzati széket, most pedig a háttérből irányítja a szálakat. Ők ketten együtt olyanok, mint egy dombóvári precíziós gépezet: Gabriella mosolyog a kirakatban, Péter pedig a zsebben számol. Évek óta dédelgetik a 2026-os parlamenti mandátum álmát, a zsíros falatot, ami fizetést, mentelmi jogot és talán még pár somogyi megbízást is hoz a Tiggelman-cégnek.

A remény azonban gyorsan elúszott, rossz nyelvek szerint riválisai ástak egy jó mély gödröt Gabriellának, amibe bele is pottyant. Így került a képbe Jobbágy rövid tündöklése és gyors bukása után Csendes Balázs, akinek joviális mosolya mögött egy kisstílű, Tao pénzeket lenyúló, gyerekeket megkárosító, jelenleg éppen bírósági tárgyalásra váró bűnöző áll. Miután napfényre került mocskos kis titka, őt is hátrébb léptették, de ahogy a kabaréban mondták:” van másik” sőt mások, hiszen mindjárt hárman is képbe kerültek.

Színre lépett a nagy triumvirátus, Kertész Zoltán, Lengyel Tíciánó és Kósa Roland. Ezek a nevek úgy csengenek, mintha egy kaposvári maffiafilm főszereplői lennének, de itt csak a 2026-os parlamenti mandátum a tét. A középpontban Kertész Zoltán, egy távközlési cég munkatársa áll, aki úgy trónol az irodájában, mint egy somogyi kiskirály: stabil állás, magas fizetés, magabiztos mosoly. De a kávéházi suttogók szerint nem a népért, hanem a mandátum utáni „jó dolgokért” hajt. Lengyel Ticiánó titokzatos típus: helyi üzleti körökben mozog, selyem inge alatt óriási ambíciók kígyóznak, és inkább a háttérből közelít. Kósa Roland pedig a jólét megtestesítője: elegáns autók, szép házak. Ők hárman, a kaposvári éjszaka királyai, akik jöttek, láttak, de nem győztek. Szájról szájra terjedő, mocskosabbnál mocskosabb dolgaik, végül kiverték a biztosítékot a pártvezetésben, s bekövetkezett az, ami minden kaposvári tiszás rémálma volt: jaj, csak nehogy egy külsős indítsanak! S bizony úgy lett.

Színre lépett Lőrincz Viktória, aki már a kadarkútiaknak sem kellett. Ott a polgármesteri székért indult, de a kadarkútiaknak is megvan a magukhoz való eszük. Tudták, látták, hogy mire számíthatnának ettől a rossz modorú, tájékozatlan, csak a maga pecsenyejét sütögető önjelölt politikustól, és így köszönik, de nem kértek belőle. Ha Kadarkúton nem sikerült, nézzük, mire megyünk vele a városban – gondolta Magyar Péter, Hátha a messziről jött embernek, – aki azt mond, amit akar – még nem telt ki a becsülete a somogyi megyeszékhelyen. A hölgyről sok mindent elárul ez a cikk. Tényleg ő kell a kaposváriaknak? Tényleg ilyen jelöltek kellenek a kaposváriaknak? Kíváncsian lessük 2026-ig kit nyel el és ki marad állva a viharban? Annak azért örülünk, hogy Tisza folyó tisztább, mint ez a helyi tiszás mocsár!