Lőrincz Viktória eltörölné az otthontámogatást és a családi adókedvezményt

A gőg és a semmi: Lőrincz Viktória „aranyköpései
Hát, megjöttek. Ismét. Itt vannak ezek a „megváltók”, ezek a mindenkinél okosabb, mindenkinél „tiszább” hősök, akiknek a száján úgy ömlik ki a gőg és a nép megvetése, mint a csatorna a tavaszi áradáskor. Most éppen Lőrincz Viktória, a Tisza Párt egyik aktuális reménysége érezte úgy, hogy ideje felvilágosítania a népet a saját életéről.
És mit mondott ez a drága asszony? Figyeljenek, mert ez tanítani való!
Azt bírta mondani a választók szemébe legutóbbi fórumán, hogy: „Ti olyan emberek vagytok, akik nem támogatásokból akarnak élni.” Majd még rátett egy lapáttal: „Ti és a vezetőitek olyan emberek vagytok, akik a saját munkájukból, a saját erejükből képesek fennmaradni.”
Értik, ugye? Értjük mi ezt, hiszen hallottuk már eleget az elmúlt harminc évben. Ez a régi, jól ismert balliberális duma, csak most éppen új csomagolásban, Tiszás logóval ellátva. Ez az a mentalitás, ami szerint a falusi embernek ne járjon segítség, a nagycsaládosnak ne járjon otthonteremtési támogatás, a fiatalnak ne járjon adókedvezmény. Mert ők „erősek”. Mert ők „fennmaradnak”.
Hát, kedves Viktória, hadd mondjak valamit, amit ott a nagy önbizalmában talán elfelejtett: Magyarország kormánya nem azért ad családtámogatást, mert a magyar ember „gyenge”. Nem azért van CSOK, falusi CSOK meg babaváró, mert a somogyi ember ne tudna dolgozni. Éppen ellenkezőleg! Azért van, mert ez a nemzet végre úgy döntött: a becsülettel dolgozó magyar családokat nem sorsukra hagyni kell, hanem segíteni. Hogy ne csak „fennmaradjanak” – ahogy ön olyan kegyesen fogalmazott –, hanem gyarapodjanak! Hogy legyen saját tető a fejük felett, hogy legyen jövőjük!
De önöknek ez fáj. Önöknek szúrja a szemét minden egyes forint, ami nem a brüsszeli bürokratákhoz vagy a haveri körökhöz vándorol, hanem a magyar anyákhoz és apákhoz.
Mert mi következik ebből a „hősies” szövegből? Világos, mint a nap: ha önökön múlna, holnaptól nem lenne családi adókedvezmény. Nem lenne rezsicsökkentés. Nem lenne semmi. Csak a puszta, rideg „saját erő”.
Viktória asszony és az ő pártja szerint a támogatás valami szégyenletes dolog, amitől meg kell szabadítani az embereket. Szerintük az állam dolga nem a közösség építése, hanem az elfordulás.
Lehet próbálkozni, lehet szépíteni a szavakat, de a lényeg átüt: önöknek a magyar családok csak statisztikai adatok, akiktől megvonnák a segítséget. Ez várna ránk egy Tisza kormány idején.