A nagy székhúzogatás – avagy képviselőjelölt jelöltek csatája a vágyott fotelért

A választások még csak felhőként gyülekeznek a horizonton, de a Tisza Párt jelöltjei már olyan lelkesedéssel vetik magukat a posztért, mintha az nem egy képviselői szék lenne, hanem egy trón, amelyhez jár némi dicsfény, jó adag önigazolás és heti egyszer egy kamerába nézős „én csak a választókért dolgozom” pillantás.

A jelöltek közti versengés ma már kevésbé hasonlít demokratikus párbeszédre, sokkal inkább egy túlfűtött valóságshowra, ahol a nézők abban sem biztosak, hogy valódi szereplőket látnak, vagy csak egy politikai kabaré tévéközvetítését. Úgy tűnik, a kaposvári Tiszásoknál a saját csapaton belül többen akarják vezetni a kórust, mint ahányan énekelni tudnak.

Van egy különös bája annak, ahogy a héten teljesen szétszakadt a helyi Tisza-tábor egy ártatlannak tűnő Facebook-poszt miatt. Csendes Balázs lelkesen kirakta Kertész Zoltán bemutatkozását („informatikus, ex-játékvezető, helyi arc – szavazzatok rá!”), csakhogy a szöveg olyan üres, hogy abban semmi program, semmi tűz, semmi kaposvári kötődés nincs. Egy nagy nulla az egész.

Erre másnap felébredt Lengyel Tíciánó és a „Tisza Párt – Kaposvári szimpatizánsok” nevű oldal, amit ő működtet hónapok óta ingyen, hétvégén, szigetek szervezésével, moderálással, mindenféle hivatalos munkával. A válasz nem késett: „Miért nem hozzánk posztoltad?” „Miért szívod el a munkánkat?” „Miért nem egyeztetsz a hivatalos helyi csapattal?” A kommentekben persze azonnal előjöttek a munkakerülők is: a két női jelölt, Lőrincz Viktória és Palacskó Lászlóné ismét megkapta a magáét. „Kvóta”, „nincs programjuk”, „csak azért vannak, mert nők” – a szokásos panelek, amiket már rutinból copy-paste-elnek bizonyos körök.

Szép kis kép: az egyik oldal szerint Tíciánó és csapata a „hivatalos munkakerülők”, akik csak ülnek a csoportban és várják, hogy mások dolgozzanak helyettük, a másik oldal szerint pedig Csendesék azok, akik most hirtelen felbukkantak és elhappolják a levegőt a hónapok óta robotoló helyi mag előtt. A közösségi médiás jelenlétük olyan, mintha egy belső bajnokság döntőjét nézné a publikumsereg: ki tud gyorsabban reagálni, hangosabban felháborodni, és látványosabban posztolni arról, hogy a másik miért nem méltó a vágyott fotelhez. A kommentekből néha még a választók sem tudják eldönteni, valódi politikai pártot vagy egy nagyon lelkes amatőr improvizációs csapatot követnek.

Ilyen most Kaposváron a Tisza: mindenki nagyon Tisza, mindenki nagyon fontos, és mindenki nagyon biztos benne, hogy a másik csak akadályozza a közös célt. Valahol mulatságos. Valahol meg szomorú. A választók pedig közben próbálják eldönteni, kinek higgyenek: annak, aki azt állítja, hogy ellenfele valójában nem is a választókerületben él, vagy annak, aki szerint a másik „folyton csak mosolyog, és ez gyanús”. A harc egyre éleződik, amíg a szék ott van, addig mindig lesz, aki megküzd érte, akár körömmel, akár Facebook-poszttal, akár a „leplező videók” sorozat legújabb részével. A tanulság? A politika néha olyan, mint egy végtelenített társasjáték, ahol a Tisza Párt jelöltjei épp azon veszekednek, ki dobhat elsőként. Izgatottan várjuk a győztest…