Amikor a titkos alku hangosabb a hangszórónál

Avagy hogyan kampányol egy “Fidesz-közeli” polgármester a törvények orra előtt a Tiszás Lőrincz Viktóriának?
Ismét kiderül, hogy a Tiszánál nincs alsó határ. Kaposmérőben, abban a kis somogyi faluban, ahol az ember azt hinné, hogy a tisztesség megmaradt legalább a polgármesteri hivatal falai között, Prukner Gábor polgármester, egykori Fidesz listás, elkezdte titkon, a háttérből támogatni Lőrincz Viktóriát.
De álljunk csak meg egy pillanatra! Egy polgármester, bármelyik oldalon is áll, nem kampányolhat. Nem támogathat egyetlen jelöltet sem. Ez nem vélemény, ez törvény.
A választási eljárásról szóló törvény, az önkormányzati törvény, a kampányfinanszírozás szabályai mind egybehangzóan tiltják, hogy az államapparátus, a hivatali pozícióval bíró ember a saját zsebéből vagy hivatali eszközeivel toljon előre valakit. Mert ha megteszi, az nem „Háttértámogatás”, hanem visszaélés a hatalommal, közpénz, közeszköz magáncélú használata. Prukner pedig ezt teszi. A háttérből „bármit segít” Vikinek- ezt személyesen mondta valakinek –, de csak titokban. Mert ugye nem lehet nyíltan. Mert a polgármesteri hivatal nem kampányiroda. Az állam eszköze, közpénzből fenntartva.
Ez az érem egyik oldala. De nézzük a másikat. Lőrincz Viktória? Nos, míg mások a titkos megállapodásokat igyekeznek titokban tartani, addig hősünk felismerte a transzparencia jelentőségét. Így aztán a demokrácia iránti mély elkötelezettségtől vezérelve, az egész történetet gondosan elmesélte mindenkinek, aki hajlandó volt meghallgatni. És néhány olyannak is, aki nem.
Henceg a pultnál az aktivistáknak, hogy Prukner a zsebében van. Cs. Klára pedig szétkürtöli Mérőben, hogy Vikike nyájaskodik a polgármesterrel, kihasználja. Lőrincz Viktória beszél az alkuról kávézókban,standolásnál, bárhol, bármikor, bárkinek.
Ritka az ilyen következetes kommunikáció: előbb titokban megegyezni, majd nyilvánosan dicsekedni vele. Ez már-már művészet. Egyes rosszindulatú pletykák szerint a jelölt egyszerűen nem tudott ellenállni annak, hogy megmutassa: ő bizony „nagy pályás játékos”. Mások úgy vélik, csak összekeverte a „bizalmas” és a „büszkén hirdetendő” fogalmakat.
Lőrincz Viktória mindenesetre új szintre emelte az őszinteséget: nemcsak azt mondja el, amit gondol, hanem azt is, amit jobb lett volna nem.
És ezért, lássuk be, jár a taps. Vagy valami egészen más. De mandátum biztosan nem.