Maóónika segít…

Baj van az aláírásgyűjtéssel! Nem halad, na… VargaFakír ehhez is kevés, olyannyira, mint mackó sajtban a brummogás! Elvtársi segítségre van szüksége, s jött is Lamperth Mónika, Gyurcsány minisztere, hogy fellendítse az érdeklődést.

Tudják kiről van szó, ugye? Ő az a volt miniszter, aki anno az önkormányzati választások csúnya elvesztése után azt találta mondani: elvtársak, semmi baj, bízzatok bennem, hiába nyert a Fidesz, majd úgy alakítjuk a regionális tanácsok összetételét, hogy csak az nyerjen, akit mi akarunk!!!

Ez ám a demokrácia. Ennyit a baloldali demokrácia-felfogásról! Hogy miért nem ordítozott a „független objektív sajtó” (FOS), na miért is nem? Szóval ő a „demokratikus” Maóóónika, akinek a somogyisága és segítőkészsége csak addig tartott, amíg jól fizető pozícióba nem került. Aztán le lettünk sz@rva…

Na, ő jött most segíteni a lerobbant ellenzéknek. Az első tette az volt, hogy a didergő aláírásgyűjtőknek vitt forró teát, de éppen pezsgős üvegbe, mert nem volt otthon más. Ja, jellemző… Elmélkedhetnénk persze erről is, de akkor nem lenne nagy különbség köztünk és a főészosztó, régiesen szellemes Lendvai Botox Ildikó között. Azt azé mégse…

Aztán Maóónika még a vasárnapi vásárba is elment, hogy miután kioktatta VargaFakír volt „független újságírót”, a gyakorlatban is megmutassa, hogyan kell ezt csinálni! No de kiderült: Lamperth nem hagyott igazán mély nyomot maga után. Néhány komcsimatuzsálem kivételével senkit sem vonzott pótolhatatlannak hitt személyisége. A zokniárusnál bizony sokkal nagyobb volt a forgalom, mint a pultnál, hogy a pecsenyesütősről ne is beszéljünk.

A stáb persze bizakodó: ugyan nem sikerült abszolválni a 200 ezer aláírást még a tavalyi évben, hiába készültek rá. Január 15-ére is alig van esély, s akkor akár búcsút is lehet mondani a kezdeményezésnek.

No, sebaj, lesz még választás 2026-ban is. Ja, hogy akkor már MSZP nem lesz? Ilyen idők járnak…