Azok vagytok, akiknek kinéztek

Kutya egy dolog ez a jelöltség… Bizony… Nem tolongtak a kaposi vásár előtt felépített aláírásgyűjtő standoknál. Volt, aki megállt, aztán gyorsan tovább lépett.

Ott volt Fakír is, miután igencsak megdorgálták az elmúlt hetek semmittevéséért. Nem gyűlik az a fránya aláírás… No persze nem támasztotta a pultot, azt nem. Mégis, mit gondolnának? Ott ült szépen a kerítés szélén, méla unalomban, míg nem egy parkoltatott (kikötött) kutyát igyekezett meggyőzni arról, hogy menjen hozzá közelebb… A kutya,– bár jól láthatóan ő is unatkozott – sejthetett valamit, mert hátrált, hátrált, amíg csak tehette. Amíg a póráz engedte.

Így voltak ezzel a kaposiak és a zseliciek is! Fakír Gyurcsány-póráza nem engedi, hogy a dolgok közelébe menjen, mert akkor úgy járna, mint a homoki kerékpáros úttal. Ha látja, megtudja, hogy ottan bizony ilyen az a fránya flaszter, csak meg kellett volna nézni a törvényt meg a pályázati kiírást… Egyszerűbb volt „gelencsérezni” egy kicsit, mert ugye amit nem látunk, az nincs is?!

Szóval, ahogy a kutyából nem lesz szalonna, úgy lustaFakírból sem lesz szorgalmas politikus. Persze az ingyen pénz, na, az jó lenne, legalább így a vége felé…

Az élethez persze szerencse is kell, mert az tény: egy demokratikus pártközegben Fakír soha nem lehetett volna jelölt, de ki beszél azon az oldalon demokratikus pártközegről? Már talán az utolsó cenzor is másként látja: mondjam még, Ildikó?

Ez jutott nekünk! Amatőr verebek csiripelnek a helyi politika kerítésén, s csodálkoznak, ha el akarják hessegetni őket. Mert szerintük ők énekelnek, csak mi nem értjük a zenét…