A demokrácia kommunista ünnepe

Elindult a kutyakomédia újabb fejezete, hétfőtől jelentkezhetnek jelöltnek az önjelöltek.

Az előválasztásnak csúfolt baloldali szemfényvesztés nyilván szolgálhatná a demokrácia kiteljesedését, a hangzatos lózungokkal bejelentett, “döntsön a nép, ki a legalkalmasabb jelölt” formulát, de jó ideje látjuk, hogy ez bizony olyan komcsis tempó. Csak a nép van kihagyva belőle, hiszen a visszalépések, megegyezések nem utalnak tévedésből sem arra, hogy kíváncsiak lennének a véleményükre. Inkább eldöntik ők maguk, hogy ki induljon jövőre, ki legyen a kormánypárti jelölt kihívója. Ezt bizonyítja az is, hogy a 106 egyéni választókörzetből 9-ben csak egyetlen indulóról szólnak eddig a hírek, ami nyilván változhat még, de nem nagyon tűnik úgy, hogy a megállapodások ezt lehetővé teszik.

Elvégre Feri rutinosan átengedi a gyengébbeknek a nehezen nyerhető körzeteket, küzdjenek meg ők a vereség szégyenével. S minő meglepetés, többségük jobbikos. Ők azok, akik a dékás gazdi szerint mehetnek bátran a levesbe. Ahogy hamarosan az egész párt sorsa ez lesz, hiszen ne legyen senkinek kétsége afelől, hogy amíg Gyurcsány fel tudja emelni a poharat, addig leszalámizza vagy inkább leparizerezi Jakabékat. Ugyanúgy, ahogy megteszi egykori pártjával is, elvégre nem életcélja a konkurensek istápolása.

Ezt tükrözik az előválasztási erőviszonyok is. A jelenleg ismert 281 önjelölt közel negyede, 62 dékás – közülük ráadásul három somogyi – a kilenc párt aspiránsai közül, ahol a magukat legerősebbnek tituláló liberálfasisztákat még a Momentum és a halálos ágyán fetrengő szocik is megelőzik. Az nehezen érthető, miért engedtek indulni 17 függetlent is, de minden bizonnyal ezt a mérhetetlen toleranciájukkal és demokráciafelfogásukkal meg fogják magyarázni. Ahogy azt is, hogy a nép választja ki a legrátermettebbet.