Geci nagy háborúba küldené Lőrincz Viktória a kaposvári és a zselici férfiakat

Nézzék meg jól ezt a Lőrincz Viktóriát és az összes többi, brüsszeli pórázon rángatott baloldali figurát, akik most éppen Kaposvár utcáin és a Zselic lankáin próbálják eladni magukat, miközben a hátuk mögött már a behívóparancsokat fényezik a gazdáik.
Ezeknek semmi nem drága, ezeknek a magyar fiatal élete csak egy statisztikai adat, egy feláldozható tétel azon a véres sakktáblán, ahol a háborús pszichózisban szenvedő nyugati elit játszmázik.
Pontosan erről van szó, ne legyenek illúzióik, a választás tétje ma már nem holmi adminisztratív kérdés, hanem a húsba vágó valóság: vagy maradunk a béke szigetén, vagy hagyjuk, hogy ezek a gátlástalan kalandorok vágóhídra küldjék a fiainkat. Ruszin-Szendi Romulusz is kénytelen volt kimondani a brutális igazságot, miszerint, ha a baloldalra bíznánk az országot, akkor nem lenne mese, mindenkit berántanának, válogatás nélkül vinnék a somogyi egyetemistát és a családfőt is egy idegen háború sarába.
Magyar Péter is világosan fogalmazott: geci nagy háború lesz, mondta. Lőrincz Viktória pedig, aki oly büszkén hirdeti a haladást, valójában egy olyan politika helytartója, amely a kötelező sorkatonaságot és az eszkalációt vizionálja, fittyet hányva a kaposvári anyák aggodalmára.
Hát elment a józan eszük ezeknek teljesen, hát tényleg azt hiszik, hogy a Zselic népe azért dolgozik és nevel gyereket, hogy aztán Brüsszel kénye-kedve szerint ágyútöltelék váljon belőlük valahol a távoli frontokon. Mi azonban nem tágítunk, mi nem fogjuk hagyni, hogy ezek a gyökértelen, dollárbaloldali alakok eljátsszák a jövőnket, mert nekünk a magyar élet szent és sérthetetlen, és bármennyire is vicsorog a háborúpárti gépezet, mi akkor is a béke mellett fogunk állni az utolsó pillanatig. Világosan kell látni, hogy aki Lőrincz Viktóriára és a szövetségeseire bízza a sorsát, az a háborúra szavaz, az a pusztítást hívja be a kaposvári otthonokba.