Hol volt hetekig Huszka Imre, és mi derül ki ebből valójában?

Huszka Imre a tavalyi év második felében több alkalommal is hetekre eltűnt a kaposvári nyilvánosságból. Távolléte a város közéletére szemmel láthatóan jótékony hatással volt. A kérdés persze adódott: merre járhatott a mindig rosszkedvű, mindenkinél okosabbnak mutatkozó publicista? Rossz nyelvek szerint Magyar Péter seggében.

Az igazi választ – ami a fentiektől csak kis mértékben tér el – nem annyira a fizikai holléte, inkább a visszatérései után megjelent írásainak témaválasztása adja meg. Huszka ugyanis következetesen ahhoz a politikai szereplőhöz igazítja mondandóját, akiről éppen azt gondolja, hogy „most ő lehet a befutó”. Ez nem új jelenség: pályája során ugyanilyen lelkesedéssel fordult Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, majd Márki-Zay Péter felé is. Most éppen a NER mellékhatásaként kifejlődött ficsúr, Magyar Péter került sorra.

Ezt a mintázatot lehetne pragmatikus politikai érzéknek nevezni, ha Huszka nem próbálná minden alkalommal morális fölényként eladni az aktuális irányváltást. A probléma nem az, hogy véleményt változtat – hanem az, hogy ezt rendre úgy állítja be, mintha mindig is „ide tartozott volna”, miközben az előző kedvenceit utólag ugyanazzal a hevülettel tagadja meg.

Egy olyan szerepfelfogás rajzolódik ki, amelyben az aktuális politikai reménység kiszolgálása fontosabb (lásd: seggnyalás), mint a következetesség vagy a szakmai pontosság. Ennek látványos példája a barcsi Facebook-csoportok megszakértése vagy a vagyonnyilatkozatok körüli legutóbbi tévelygése is.

Hetven év körül az embernél általában megjelenik valamiféle bölcsesség vagy legalább óvatosság. Huszka Imre esetében inkább az látszik, hogy a politikai lojalitás mindig az aktuális balliberális erőviszonyokhoz igazodik. Most éppen Magyar Péter mellett, pontosabban alatt találta meg a helyét. Hogy ez mennyire bizonyul tartós választásnak, azt majd az idő eldönti – a korábbi minták alapján azonban nem sok okunk van optimizmusra. Még 67 nap…