Kakaóbiztos Fakír

Előveszi kakaóbiztos számítógépét kórházi széfjéből Fakír és elkezdi írni programját: Mi, európai demokraták… Lószart, mama! Nem vagyunk mi demokraták, bár negyven évig azt hazudtuk. Azóta eltelt harminc év, de senki se felejtette el, maximum ez a Bereczki gyerek nem tudja, miről volt szó akkoriban. De ő meg nem számít, úgyse rúghat labdába. Feri is megmondta. Meg a Klára is. Akkor meg mi a myavaját nyűglődik ez a szerencsétlen. Tudatlan. Bezzeg az Attila! Ő a munkásmozgalomban edzett elvtárs, de Feri őt se akarja, mert már ezerszer elbukott. Különben is, annak a pártnak a tagja, amit Feriék önként elárultak. Akkor meg minek foglalkozna Pintérrel bárki is. Ráadásul ő nem is olyan szende, mint ez a Mária. Az a Szendefy vagy hogy hívják. Na, az megint szép portéka! Szerencsére a kutya se ismeri Kaposváron kívül, de még a városban se sokan. Én se tudom, ki a túró lehet, de nem is igazán jelent ez semmit. Sok léhűtő azt hiszi, lesz egy szemernyi esélye az előválasztáson. Lószart, mama, megint csak lószart! Ennyit már sikerült megtanulnom Feritől, de majd jól kifigyelem a többi lényeget is, nehogy lemaradjak. Ezek nem fogják az én karrieremet elkXrni! (Ezt is megtanultam már. Fejlődőképes gyerek vagyok, nemdebár?) Feri egyszer már megtette elég rendesen ezt az elkXrást, de azóta nagyot fordult a világ. Újra ő lesz a baloldal megváltója, Marx és Lenin egyszemélyben. Ehhez pedig nem kellenek a begyöpösödött szavazók sem. Új arc kell ide, kérem. Jó nagy, mint az enyém. Hoppá! Ez már nem is program, hanem beismerés. Sebaj, vannak még sokan, akik hisznek Ferinek. Nekem nem is kell csinálni semmit, mert a Pannon puma megvéd mindenkitől. Ha meg nem sikerül neki, jön majd Feri a vízágyúval.