Levél anyámnak, a gombának

Drága Anyukám!

Most, hogy szépen fejlődik a tönköm, és a kalapom is egyre szebb, talán nem árt néhány apróságot megköszönnöm Neked! Tudom, nehéz sorsod volt, hiszen nemrég még tilos volt gombaként gondolkodni, nem szabadott kimondani olyan gombaságokat, amik ma már teljesen természetesnek tűnnek. Sokáig elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyszer az életben gombakormánya lesz az erdőnek, de szerencsére eljött az az idő, amikor minden gomba elmondhatta a véleményét és szabadon szavazhatott.

Emlékszem, még spóra koromban mondtad, hogy ne keveredjek trágyák közé, főleg ne is egyem meg, mert különben le fog nézni mindenki, aki nem velünk szimpatizál, és jön majd megint egy olyan percemberke, aki gyűlöli a gombákat. Aki minden aljas hazugságot bevet ellenünk, amit már jó néhányszor megtettek elődei.

Az egyik patkányozik, a másik lámpavasat emleget, ami valljuk be elég blőd baromság. Mert mégiscsak hogy nézne ki egy patkányfejű gomba a lámpavason. Elég szürreális kép, de nekik csak ennyire futja. Én pedig kikérem magamnak a nevedben is, ha nem bánod, hogy ismét olyanok támadnak bennünket, akiknek már rég leáldozott a csillaga.

Tudom, hogy soha nem adják fel, tovább fognak hazudozni a hatalomért, tovább fognak szidni bennünket. Azért az elkeserítő, hogy ezek semmit nem tanultak az elmúlt harminc évben, elkeserítő, hogy semmit sem változtak. Ezért nem is fognak előrébb lépni, újra gombakormánya lesz az erdőnek.

Hálás vagyok Neked, hogy ezt az utat választottuk, nem pedig az övükét!

Szeretettel ölel a Te trágyával táplálkozó kicsi gombád.