A stílus maga az ember

Szegény Bereczki Dávidnak szólhatna már valaki, hogy miként kellene megpróbálni kitölteni bizonyos dokumentumokat. Vélhetően nem tanították meg neki az iskolában, hogy mekkora betűkkel, milyen formában illene beírni adatokat egy kinyomtatott papírosra. Neki valahogy sehogy se sikerül ez a módfelett bonyolult történet, hiszen a nagy büdös előválasztási oldalra feltöltött irományok szerint nem igazán tudta eltalálni azt a betűméretet, ami odavaló. És ő akar képviselő lenni. Bár, vannak előtte “jó” példák szoci testvéreitől. Igaz, ők helyesen írni sem tudnak, de legalább a fél világgal kiröhögtetik magukat.

Szóval, elég gáz a pasas. Nem csak megszólalásai, bejegyzései miatt. Viszont innentől kezdve már érthető, miért állt be momentumosnak. Nem a tehetsége vezette oda, hanem a megélhetési lehetőség.

Jól példázza ezt, hogy mindössze politikusi – na ez azért elég erős volt – szerepben sikerül némi apanázst kicsiholnia az önkormányzattól. De talán még ezzel sem lenne semmi baj, hiszen fiatal a krapek, előtte a lilaködös jövő. Ami simán feljogosítja akár kazánfűtői vagy parktisztító munkára. Innen is elnézést kérek a kazánfűtőktől és a parkok tisztaságára ügyelőktől, akik nem biztos, hogy befogadnák kollégának a baloldal (fr)üstökösét. Neki majd irányt szab Fakír és Feri.