Gyalázkodásból jeles

Hogy bukott a baloldal Borsodban, azzal egyetértek. Egyet viszont nem értek. Miért kell minden egyes elvesztett választás után szidni azokat, akik nem rájuk szavaztak? Miért kell cigányozni, idiótázni, nyomorultazni?

A kérdések költőiek, hiszen minden egyes alkalommal ennyit tudnak csak kiböfögni magukból. Alázni, szidni, csicskázni azokat, akik nem velük vannak. Nyilván nem saját töketlenségüknek köszönhetik a vereséget, hanem a piszkos áruló választóknak, akik nem képesek felismerni a csodát, amit ők kínálnak. Akik olyan szellemi színvonalon élnek, ami már káros a társadalomra. És természetesen arra sem képesek, hogy felismerjék az igazat, hogy megkülönböztessék a jót a rossztól.

Van egy rossz hírem. Pontosan tudja a választópolgár, hogy mit csinál. Pontosan látja, hogy fejlődik az ország, hogy egyre jobbak a megélhetési körülmények, egyre több kedvezményt kapnak a családok. Ahogy azt is pontosan látják, csak a hatalom megszerzése a nagy büdös ellenzéki összefogás célja, nem pedig a valós képviselet. Mert, hogy akarja az képviselni a népet, aki kannásborosnak nevezi azokat, akik nem értenek vele egyet? Hogy akar szavazókat elcsábítani a kormánypártoktól az, aki a legnyomorultabbaknak nevezi őket, aki díszcigányozik?

Ezek a kérdések is költőiek, hiszen nem őket akarják képviselni, hanem saját magukat, mutyizós elvtársaikat, pénzre éhes pereputtyukat. Jobb helyeken azonban nem a választókra kenik gyalázkodva a felelősséget, hanem magukba néznek, kielemezik, hogy mit rontottak el, hol csúszott félre a kampány vagy egyáltalán bármi, ami a vereséghez vezetett. Ehhez csak némi logika kell, ami a szivárványosodás időszakában végleg eltűnt a baloldalról. Ahogy a türelem is.

Van annak némi diszkrét bája, amikor a tolerancia élharcosai fideszcsicskáznak szerte az országban, Somogyban és Kaposváron is. Abban a városban, ahol nemrég még akasztófát állítva meneteltek, de mára néhány hasonló böfögésen kívül nem hallható tőlük semmi. Nem mintha hiányozna a liberális facebook vitézek nem túl sportszerű megnyilvánulásainak sora, amivel magyarázzák vereségüket. Minden bizonnyal nosztalgiáznak is néha kicsit, mennyivel jobb volt negyven évig, amikor nem volt ellenfél a pályán, csak az elvtársak. Most meg van, ráadásul erősebb, összeszedettebb is mint ők. Kellemetlen, de ha valaki nem tud veszíteni, keressen magának konkurenciamentes pályát.