In memoriam Jobbik

Kedves jobbikosok! Megrendeltétek már a koszorút pártotok sírjára? Ha még nem, akkor gyorsan tegyétek meg, mert vészesen közeleg a temetés, nehogy lemaradjatok róla. Ha azt hittétek eddig, hogy árkokat ástatok, tévedtetek. Ebbe az árokba lesz eltemetve mindaz, amit úgy hívtak egykor, Jobbik. Ha azt hittétek, Gyurcsány kivezet benneteket a fényre, a Jakab, Ander és Potocskáné okozta árulás következményeiből, szintén tévedtetek. Bevettétek a maszlagot, elhittétek, hogy közösen, összefogva mindenkivel – akit egykor utáltatok – majd lesz jövőtök. Nem lesz. Ennyi volt. Vége, finito.

Olyan mértékben árultátok el szavazóitokat, hogy innen már nincs visszaút. Befeküdtetek Feri ágyába, ami az álmoskönyv szerint se túl jó választás. Új főnökötök egykor szebb napokat látott pártotok vezetőinek kezébe ásót és lapátot adott, hogy saját magatok ássátok meg sírotokat. Ti pedig boldogan és büszkén haladtatok egyre mélyebbre. Olyan mélyre, hogy onnan már Jákob lajtorjáján se tudtok kimászni. Rajtatok már a piócás ember se tud segíteni.

Hiába rohangált a dél-somogyi megélhetési mesemondó, Andersen és a párttól anyagilag függő pereputtya Borsodba. Ahogy a siófoki liberáldémon Potocskáné is feleslegesen szabotálta el az orvostársadalomról szóló szavazást munkahelyén. Egy törékeny fiatal lány bedobta az első hantot Borsodban a Jobbik sírjába, és ne legyenek kétségeink, Feri be is fogja temetni azt. A fejfára röviden csak annyit fognak írni: „Élt néhány becsületes évet, de árulását nem élte túl. ”

Az idősebbek talán emlékeznek még, hogy valamikor a nyolcvanas években az Európa Kiadó ezt énekelte: „Bevettünk minden dumát, viseljük a dögcédulát.” Hát viseljétek, tetteitek minden következményével. Béke poraitokra!