A hazugsággyár felfalja gyermekeit

Nem az a kérdés, mi lesz itt az előválasztásnak nevezett cirkuszban, s még az sem, hogy kik is lépnek fel. Teljesen mindegy, hogy Gyeneseit kigolyózó Fakír, mindiginduló, de három évtizede még sohasem nyerő Atti vagy éppen nagymellényű, palacsintazabáló Kisgyerek… Ettől komolyabb a tét! Amit észre kell venni, hogy a helyi nyilvánosság megszerzése a szemünk előtt zajlik. Ki így, ki úgy próbálja ezt megtenni. De kevesen gondolnak arra, hogy a nyilvánvaló kaposi hazugságok ma már (helyi?) hazugsággyárakban születnek. Ezeket a tartalmakat sok pénzért állítják elő, még többért terjesztik, s úgy állítják be, mintha az egyfajta valóságértelmezés lenne. Miközben maga a kitalálója is tudja: az egyetlen cél az elmeroggyantak tömegének gyarapítása, a feltétel nélküli megmondó-megosztók szaporítása, az új ópium gyors elterjesztése, hogy aztán a függővé válók disznók módjára mindent „megegyenek”! Mivel ez a „termék” küldetésénél fogva ragályos, kialakul (és sajnos gyarapodik) az a csoport, amelynek tagjai életvitelszerűen terjesztik, osztják meg e hazugságokat, igazolhatatlan, visszakövethetetlen, nyilvánvaló butaságokat. Innen pedig nincs visszaút, mert a jól felépített hazugság a hétköznapi emberek számára sokkal „szimpatikusabb”, mint a girbe-gurba valóság a maga bonyolultságában. Ez a gyártott hazugság egyszerű, magától értetődő, könnyen befogadható. Így készítik! A baj csak az: egy idő után az ember hajlamos arra, hogy észlelt és tapasztalt valóságot háttérbe szorítsa a számára „készen gyártott” hazugság-valósággal szemben. Ettől kezdve a döntései már nem az őt körülvevő valóságra, hanem mások hazugságaira épülnek. S a kígyó a saját farkába harap! Mert a valóság egyszer csak megsértődik, s visszaköveteli a helyét, létrehozva ezzel az önmagát folyton sértettnek, meg nem értettnek, el nem ismertnek érző, megbántott, önmagát elfogadni képtelen emberek tömegét.

Szóval ez itt a tét, amikor a helyi moslékosvödör Michelin-csillagos ételattrakció képében tündököl. Szóval ezalényeg…